-
1 ἐλλείπω
A leave in, μόνον.. ἐλλελειμμένον left in a race, S.El. 736; leave behind,οὐδ' ἐλλέλοιπας ἐλπίδα E.El. 609
;τοῖόν σφιν ἐνέλλιπε θέλκτρον ἀοιδῆς A.R.1.515
.2 leave out, leave undone, freq. with neg. Pron. neut.,μηδὲν ἐ. ὅσων χρὴ πονεῖν S.Aj. 1379
;οὐδὲν ἐλλείψουσι.. χειρουργίας Ar.Lys. 673
;λέγε μηδὲν ἐλλείπων Pl.Plt. 269c
, cf. Ti. 17b, X.Mem.4.3.17;ἐ. τι τῶν νομίμων Id.Cyr.1.2.14
; τοῦτ' αὐτὸ ἐ. Pl.Plt. 267c, cf.R. 362d; ἔνια, σμικρά, Id.Cra. 431c, 431d, etc.:—[voice] Pass., Id.Phlb. 18d;τῆς προθυμίας οὐδὲν ἐλλέλειπται Lys.12.99
;εὑρήσει οὐδὲν ἐλλειφθέν D.18.303
.b fail to pay, leave unpaid,ἐλλελοιπότες εἰσφοράν Id.24.172
, cf. Arist. Ath.48.1;τινὰ τῶν ὀψωνίων τοῖς μισθοφόροις Plb.4.60.2
.3 intr., fall short, fail, ;ἄτας οὐδὲν ἐλλείπει S.Ant. 584
(lyr.);ἤνπερ μὴ 'λλίπωσιν αἱ δίκαι Ar.Pl. 859
;ἐ. ἐν τῷ ἔργῳ Th.1.120
;τοῖς ἱππικοῖς Plb.15.3.5
; opp. περιγίγνεσθαι, Pl. Lg. 740d; opp. πλεονάζειν, Isoc.2.33; opp. ὑπερβάλλειν, Pl.Lg. 719d, Arist.EN 1108b18; fail in duty, X.HG7.5.8, Eq.8.5; τὸ ἐλλεῖπον [τῆς ἐπιστήμης] a deficiency of.., Th.6.69;τὸ ἐ. ἐκπληρώσατε X.Cyr.4.5.39
, etc.; to be too small, Id.Cyn.5.26; ἐλλείπων, ὁ, name of a throw of the dice, Eub.57.4.b Geom., fall short, χωρίῳ by an area, Pl.Men. 87a, cf. Euc.6.27, al.4 c. gen. rei, to be in want of, fall short of, lack,τὸν ἐλλείποντ' ἔτι ἥβης ἀκμαίας A.Th.10
; ἐ. [χρημάτων] Th.1.80;τῆς δόξης Id.2.61
;τὰ τῶν ἱκανῶν ἐλλείποντα X.Hier.4.8
; τὸ τίμημα ἐνέλιπε τῶν ἑξακισχιλίων διακοσίοις ταλάντοις fell short of the 6000 by 200, Plb.2.62.7; τοσοῦτον ἐλλείπει τοῦ λυπεῖσθαι so far does he fall short of feeling pain, Arist.EN 1108b5; πολλοῦ γε καὶ τοῦ παντὸς ἐλλείπω (sc. τοῦ ταρβεῖν) A.Pr. 961: with a neg., προθυμίας γὰρ οὐδὲν ἐλλείπεις ib. 341, cf. Pl.Ti. 20c; : impers., ἐλλείπει πωμάτων there is lack of drink, Id.Lg. 844b; οἷς ἂν τῆς γενέσεως ἐλλείπῃ ib. 740c;ὧν δ' ἐνέλειπε τῇ πόλει.. D.18.302
.5 c.gen.pers., to be inferior to, Pl.Alc.1.122c; ἐμπειρίᾳ μηδὲν ἐκείνων ἐ. Id.R. 484d: also c. gen. rei, τἀνθάδε τῶν ἐκεῖ ἐ. Id.Alc.1.122d.6 folld.by μή c.inf., τί γὰρ ἐ. μὴ παραπαίειν; in what does it fall short of madness? A.Pr. 1056 (anap.);οὐδὲν ἐλλείψω τὸ μὴ.. πυθέσθαι S.Tr.90
.7 c. part.,ὅτι ἄν τις ἐλλείπῃ λέγων Pl.Phdr. 272b
; οὐκ ἐλλείψει εὐχαριστῶν will not fail to give thanks, Decr. ap. D.18.92: abs., οἱ ἐλλείποντες defaulters, Id.22.44.8 of things, to be wanting or lacking to.., c.dat., X.Mem.2.1.8.II c. acc. pers., ἐλλείπει τινά τι something fails one, Plb.9.41.11;ἵνα μηδὲν αὐτὰς ἐλλείπῃ τῶν ἐπιτηδείων Id.10.18.11
.III [voice] Pass., to be surpassed,ἐλλείπεσθαι εὖ ποιῶν X.Mem.2.6.5
.2 to be wanting, fail, Id.Cyr.6.2.37, Eq.3.8, etc.; to be inferior, Pl.R. 484d: c. gen.,τινὸς εἰς σύνεσιν Id.Amat. 136a
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐλλείπω
-
2 ανακοπη
ἥ1) преграда, препятствие(ἀ. τραχεῖα Plut.)
2) задержка, прекращение(τῆς προθυμίας Plut.)
3) отлив (sc. τῆς θαλάσσης Plut.)4) застаивающаяся (после разлива) вода, стоячий водоем(τῆς Μαιώτιδος λίμνης Plut.)
-
3 προαπολειπω
1) ранее оставлять, первым покидать(τέν κοινωνίαν Arst.)
2) тж. med. оставаться позади, уступать, отставать Lys.προαπολείπει τῆς προθυμίας ἥ δύναμις Plut. — силы отстают от рвения
3) слабеть(οἱ Βορέαι προαπολείπουσι Plut.)
-
4 προαπολείπω
A leave beforehand, οὐ π. τὴν κοινωνίαν, πλὴν ἐὰν χῆρος ἢ χήρα γένηται, of doves, Arist.HA 612b33; of water, quit certain places first, Id.Mete. 352b11; π. τὴν τάξιν depart from the natural order first, Id.Rh. Al.1438a31.II intr., fail before or first, Hp.Mul.1.59: c.gen., fail before, i.e. in comparison with,τοῦ σώματος.. ἡ ψυχὴ π. Antipho 5.93
;προαπολείπει τῆς προθυμίας ἡ δύναμις Plu.2.789d
:—[voice] Med., ib. 1078f.2 desist first, Paus.2.1.5.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προαπολείπω
-
5 ἀποδέχομαι
ἀποδέχομαι 1 aor. ἀπεδεξάμην; pass. ἀπεδέχθην (Hom.+) gener. to ‘receive’ or ‘accept’ someone or someth. from a source. Hence① receive someone favorably, welcome (Polyb. 21, 35, 5; Diod S 1, 18, 5; SIG 601, 9; POxy 939, 11; 2 Macc 3:9; 13:24) Lk 8:40; 9:11; Ac 18:27; 21:17; 28:30; IEph 1:1; ITr 1:2; AcPl Ha 7, 37.② to show approval by accepting, accept someth. (En 103:14; Philo, Abr. 90; Jos., Ant. 9, 176; Just., D. 8, 3; Tat. 11, 1; Mel., P. 66, 469 πάθη) τ. λόγον (this expr. in Pla. et al.) Ac 2:41; cp. Dg 8:2.③ to approve or commend as praiseworthy, recognize, acknowledge, praise someone or someth. (Diod S 4, 31, 8 τὴν ἀνδρείαν; Appian, Bell. Civ. 2, 82 §347; Aesop, Fab. 308 H./173 P.=183a H-H.; Himerius, Or. 65 [=Or. 19], 2; IG II, 481, 60; 4 Macc 3:20; EpArist 194; 274 al.; Philo, Gig, 37; Jos., Ant. 9, 176; 20, 264) Ac 24:3 (sc. ταῦτα; typical administrative prose, s. Welles index VII s.v. ἀποδέχομαι and p. 316); τὴν ἐν θεῷ γνώμην godly frame of mind IPol 1:1. τινά τινος someone for someth. (POxy 705, 59 ἀποδεχόμεθά σε ταύτης τ. ἐπιδόσεως; Jos., Ant. 6, 340; 7, 160) τῆς προθυμίας σε ταύτης I praise you for this eagerness Dg 1.—Ac 15:4 v.l. (for παραδέχομαι).—DELG s.v. δέχομαι. M-M. TW. -
6 προθυμια
ион. προθῡμίη ἥ1) желание, стремлениеἐκ τῆς προθυμίης и κατὰ τέν προθυμίην τινός Her. — по чьему-л. желанию;
τοῦ θεοῦ προθυμίᾳ πολεμεῖν Eur. — бороться против воли божества2) готовность, усердие, рвениеπάσῃ προθυμίᾳ Plat. и μετὰ πάσης προθυμίας NT. — со всей готовностью, ревностно;
ὑπὸ προθυμίας Plat. — от (чрезмерного) усердия;μηδὲν ἀπολείπειν προθυμίας Plat. — не щадить усилий;ᾗσι προθυμίῃσι (μῑ!) πεποιθώς Hom. — полный рвения;π. τοῦ ἐθέλειν κινδυνεύειν καὴ μάχεσθαι Plat. — готовность к опасному бою;ταῖς προθυμίαις καινοὴ γενόμενοι πρός τι Plut. — вновь возгоревшиеся страстью к чему-л.;σιτία μαλακὰς ἐνδιδόντα προθυμίας Plut. — не раздражающая пища3) (благо)склонность, расположение, преданность(ἐπί τινα и ἔν τινι Her., εἴς и περί τινα Xen.; τινός Eur.)
4) забота(ὑπὲρ σωτηρίας τινός Dem.)
5) порывистость, взбалмошность -
7 ἐλ-λείπω
ἐλ-λείπω, 1) trans., darin zurücklassen; – a) übrig lassen; ἐλπίδα Eur. El. 609; in der Rede übergehen, τοῠτ' αὐτὸ ἡ ζήτησις ἐλλείπει Plat. Polit. 267 c; ὅ τι ἄν τις ἐλλείπῃ λέγων Phaedr. 272 b; ἐλλιπὼν οὐδὲν τῶν δεινοτάτων φανήσεται, es wird sich zeigen, daß er alles Schreckliche gethan hat, Dem. 22, 47; οὐδὲν προϑυμίας Plat. Tim. 70 c, es nicht an gutem Willen fehlen lassen; Aesch. Prom. 341 u. A.; daher – b) unterlassen; μηδέν Soph. Ai. 1358; τὶ τῶν νομίμων Xen. Cyr. 1, 2, 14; οὐδὲν ἐλλείψω τὸ μὴ οὐ πυϑέσϑαι τῶνδ' ἀλήϑειαν πέρι, Soph. Tr. 90, ich werde nicht unterlassen, nach der Wahrheit zu forschen; οὐκ ἐλλεί. ψει εὐχαριστῶν, er wird nicht unterlassen, sich zu bedanken, Dem. 18, 92, im Psephisma; χρὴ μηδὲν ἐλλείποντα τιμᾶν τοὺς ϑεούς Xen. Mem. 4, 3, 17. – Auch pass., μὴ ἐλλείπεσϑαι εὖ ποιῶν, darin nicht zurückbleiben, Xen. Mem. 2, 6, 5; τὰς εἰςφοράς, die Abgaben zu entrichten unterlassen, damit im Rückstande bleiben, Dem. 24, 172, vgl. 22, 44; ἐλλέλειπταί τι τοῖς νόμοις, fehlt in den Gesetzen, Arist. pol. 2, 6. – c) im Stich lassen, τινά, wie deficere, Pol. 9, 41. 10, 18, oft. – d) ermangeln, hinter dem erforderlichen Maaße zurückbleiben, wie man das oben angeführte προϑυμίας ἐλλ. erkl. kann; πολλοῦ γε καὶ τοῦ παντός Aesch. Prom. 963; τούτου ἐλλείπομεν, darin stehen wir zurück, Thuc. 1, 80; ἐμπειρίᾳ τινός, an Erfahrung hinter Einem, Plat. Rep. VI, 484 d; Ggstz ὑπεραίρω, Legg. IV, 717 d. – Sp., Pol. 4, 60, 2. – 2) intrau., fehlen; ἄτας οὐδὲν ἐλλείπει Soph. Ant. 581; ἐὰν δέ τισιν ἐλλείπωσι χάριτες Plat. Legg. V, 740 c; ἐν οἷς ἔστι καὶ ἐν οἷς ἐλλείπει I, 632 b; ἐν τῷ ἔργῳ ἐλλείπομεν, wir lassen es an uns fehlen, Thuc. 1, 120; im Ggstze von παρεῖναι Xen. Hier. 1, 28; τὸ ἐλλεῖπον, das Mangelnde, der Mangel, Cyr. 1, 5, 13; τῷ ἐλλείποντι τῆς ἐπιστήμης, aus Mangel an Kenntniß, Thuc. 6, 69; τὰ ἐλλείποντα = ἡ ἔνδεια, Dem. 33, 10; auch impers., Plat. Legg. VIII, 844 b; ὧν ἐνέλειπε τῇ πόλει, woran es dem Staate fehlte, Dem. 18, 302; οὐδὲν ὑμῖν ἐνέλιπε τῶν χρημάτων, ihr habt Alles bekommen, Pol. 11, 28, 4; – entfernt sein, ἥβης ἀκμαίας Aesch. Spt. 10; τοσοῦτον ἐλλείπει τοῠ λυπεῖσϑαι ὥστε καὶ χαίρειν, er ist so weit entfernt sich zu betrüben, daß er sich vielmehr freut, Arist. Eth. 2, 7.
-
8 προθυμία
A readiness, willingness, eagerness, ᾗσι προθυμίῃσι [pron. full] [ῑ] pepoiqw/s Il.2.588; opp. ἀθυμία, X.Cyr.1.6.13;τῶν πέρι καί τινα ἐνάγει π. μαχόμενον ἀποθνῄσκειν Hdt.5.49
;προθυμίας οὐδὲν ἐλλείπεις A.Pr. 343
;μηδὲν ἀπολείπειν π. Pl.Lg. 961c
;οὐ μὴν ἀνήσω νῦν π. E.Hipp. 285
;π. ἐμβαλεῖν τινι X. Cyr.1.6.13
, etc.; πάσῃ π. with all zeal, Pl.R. 412e;διὰ τὴν π. Plb.1.20.15
; ὑπὸ προθυμίας by my eagerness, Pl.Phd. 91c: pl.,τὰς ἄγαν π. E.Or. 708
.2 c. gen. pers., ἐκ τῆς Κλεομένεος π. at his desire, Hdt. 6.65, cf. E.Hipp. 1329; κατὰ τὴν τούτου π. as far as his desire goes, Hdt.1.124; τοῦ θεοῦ προθυμίᾳ by the will of the god, E. Ion 1385; alsoἡ ἐμὴ π. Lys.12.99
.3 c. gen. objecti, πᾶσαν π. σωτηρίης.. παρεχόμενοι showing the utmost zeal to save it, Hdt.4.98; π. ἔργου readiness for action, will or purpose to act, S.Tr. 669, cf. E. IT 616;π. τοῦ ἐθέλειν κινδυνεύειν Pl.Lg. 697d
, cf. 935d, etc.4 π. ἔχειν, = προθυμεῖσθαι, Hdt.7.19, 53:c. inf.,ἔσχε π. στρατεύσασθαι Id.1.204
, cf. E.Tr. 689;πᾶσαν π. ἔχειν Pl.Prt. 327b
, cf. 361c: also c. part.,ἔφη πᾶσαν π. σχεῖν δεόμενος Id.Ti. 23d
; alsoπ. ἔχειν ὅπως.. Id.Mx. 247a
.II goodwill, ready kindness,Ἑλλήνων εἵνεκα ἔργον.. ἔργασμαι ὑπὸ προθυμίης Hdt.9.45
;εἴς τινας X.HG6.5.43
; πλείστην π. περὶ ὑμᾶς, π. πολλὴν περί σε, Id.An.7.6.11, 7.7.45;ὑπέρ τινων D.1.8
;π. ἐδείξαμεν Th.1.74
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προθυμία
-
9 ἀπολείπω
A leave over or behind,οὐδ' ἀπέλειπεν ἔγκατα Od.9.292
, cf. Heraclit.56, etc.; D.; bequeath, Test. Epict.2.3, cf. Mosch.3.97; ἀ. κληρονόμον leave as one's heir, POxy. 105.3 (ii A.D.); bequeath to posterity, of writings, D.L.8.58, cf. 7.54.2 leave hold of, lose,ψυχάν Pi.P.3.101
(tm.);βίον S.Ph.
(lyr., tm.); (lyr.): conversely, (lyr.). 3. leave behind in the race, distance: generally, surpass, X.Cyr.8.3.25, Lys.2.4;τινὰ περί τι Isoc.4.50
:—more freq. in [voice] Med. and [voice] Pass., v. infr. 4. leave undisputed: hence, admit, Chrysipp.Stoic.3.173, Phld.Piet.17, S.E.M.7.55, D.L.7.54;αἰτίαν νόσων ἀ. τὸ αἷμα MenoIatr.11.43
; [ὁ Διοκλῆς] τὴν φρόνησιν περὶ τὴν καρδίαν ἀ. Herod.
[voice] Med. in Rh.Mus.49.540.5. leave, allow,ὑπερβολὴν οὐδὲ ταῖς ἑταίραις Jul.Or.7.210d
.II desert, abandon, one's post, etc., οὐδ' ἀπολείπουσιν κοῖλον δόμον, of bees, Il.12.169, cf. Hdt.8.41, al.; ἀ. (sc. τὴν πολιορκίην) Id.7.170; τὴν ξυμμαχίαν, τὴν ξυνωμοσίαν, Th.3.9,64; of persons, ; ξεῖνον πατρώϊον ἀ. leave him in the lurch, Thgn.521;ἀπολιπὼν οἴχεται Hdt.3.48
, cf. 5.103, Ar.Ra. 83; of a wife, desert her husband, And.4.14, D.30.4 (not of the husband, Luc.Sol.9); of sailors, desert,τὴν ναῦν D.50.14.2
. c. inf., ἀ. τούτους κακῶς γηράσκειν leave them to grow old, X.Oec. 1.22.3. leave undone or unsaid,ὅσα ἀπέλιπε κτείνων τε καὶ διώκων.. σφέα ἀπετέλεσε Hdt.5.92
.ή; ὕβρεως οὐδ' ὁτιοῦν ἀ. D.54.4
, cf. Pl.R. 420a; omit, συχνὰ ἀπολείπω ib. 509c.III leave open, leave a space,ἀ. μεταίχμιον οὐ μέγα Hdt.6.77
;ἀ. ὡς πλέθρον X.An. 6.5.11
; μικρὸν ἀ. leaving a small interval, Hero Aut.27.1.IV intr., cease, fail, ; opp. γίνεται, Diog.Apoll.7; of rivers, fall, sink, Hdt.2.14,93;ἀ. τὸ ῥέεθρον Id.2.19
;τῆς θαλάττης τὰ μὲν ἀπολειπούσης, τὰ δ' ἐπιούσης Arist.Mete. 353a22
; of swallows,δι' ἔτεος ἐόντες οὐκ ἀπολείπουσι Hdt.2.22
; of youth, begin to decay, X.Smp.8.14; fail, flag, lose heart, Id.Cyr.4.2.3; of the moon, wane, Arist.APo.0.98a33.2 c. gen., to be wanting of or in a thing,προθυμίας οὐδὲν ἀ. Th.8.22
, cf. Pl.R. 533a: freq. of numbers,μηδὲν ἀ. τῶν πέντε κτλ. Id.Lg. 828b
;τῶν εἴκοσιν ὀλίγον ἀ. Arist.HA 573b16
, etc.; ἀπὸ τεσσέρων πηχέων ἀ. τρεῖς δακτύλους wanting three fingers of four cubits, Hdt.1.60, cf. 7.117; : c. inf., ὀλίγον ἀπέλιπον ἐς Ἀθήνας ἀπικέσθαι wanted but little of coming, Hdt.7.9.ά; βραχὺ ἀ. διακόσιαι γενέσθαι Th.7.70
; ;ἡ πόλις μικρὸν ἀπέλιπεν ἔρημος εἶναι Plu. Tim.
I.3 c. part., leave off doing,ἀ. λέγων X.Oec.6.1
: abs., ὅθεν ἀπέλιπες from the point at which.., Pl.Grg. 497c, cf. Phd. 78b, Is.5.12.B [voice] Med. ([tense] aor. ἀπελιπόμην in A.R.1.399 (tm.)), like [voice] Act.1.1, bequeath to posterity, Hdt.2.134 codd.; cf. ἀπολείψεται· ἐάσεται, Hsch.C [voice] Pass., to be left behind, stay behind, Th.7.75 (v. l. for ὑπο-) X. Cyr.1.4.20; ; to be unable to follow an argument, be at a loss, Pl.Tht. 192d.2 to be distanced by, inferior to,ἀ. [ἀπὸ] τῶν ἄλλων θηρίων Diocl.Fr.145
; to be inferior,ἔν τισι Isoc.12.61
.II to be absent or distant from, c. gen.,πολὺ τῆς ἀληθηΐης ἀπολελειμμένοι Hdt.2.106
, cf. Pl.R. 475d; (lyr.): c. gen. pers., X.Mem.4.2.40, Pl.Smp. 192d: abs., E.Or. 80, Pl.Phdr. 240c; to be deprived of,τοῦ σοῦ.. μὴ ἀπολείπεσθαι τάφου S.El. 1169
;πατρῴας μὴ ἀ. χθονός E.Med.35
;τῶν πρὶν ἀπολειφθεὶς φρενῶν Id.Or. 216
.2 to be wanting in, fall short of,ὅτι τοῦ σκώπτειν ἀπελείφθη Ar.Eq. 525
; τοῖς ἀπολειφθεῖσι (sc.τῆς παιδείας D.18.128
, cf. Isoc.12.209; ἀπολειφθεὶς ἠμῶν without our cognizance, D.19.36; to be left in ignorance of..,Id.
27.2; καιροῦ ἀ. miss the opportunity, Id.34.38, cf. Isoc.3.19; θεάματος, ἑορτῆς ἀ., Luc.DMar.15.1, Sacr.1;εἰσβολῆς Isoc.14.31
.3 remain to be done, Plb.3.39.12: impers., ἀπολείπεται λέγειν, διδάσκειν, D.L.7.85, S.E.M.7.1.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀπολείπω
-
10 ἀπο-λείπω
ἀπο-λείπω, 1) übrig lassen, zurücklassen, z. B. Speisen, Od. 9, 292; selten in Prosa, wo καταλείπειν in dieser Bdtg üblicher. – 2) verlassen, bes. im Unglück verlassen, einen Ort unvertheidigt lassen, δόμον Il. 12, 169; τῆς ϑεοῦ ἀπολελοιπυίης τὴν ἀκρόπολιν Her. 8, 41; τετρωμένον Plat. Conv. 220 e; vgl. Xen. Cyr. 7, 1, 29; den Mann verlassen, von der Frau, Dem. 30, 4; τόξοις ἀπὸ ψυχὰν λιπών Pind. P. 3, 101, wie Soph. Phil. 1143; βίον Xen. Mem. 4, 8, 1; τὴν ἀγοράν, d. i. nicht mehr auf dem Markt erscheinen, Plut. Pomp. 23; auch außer Acht lassen, unterlassen, γοητείας, προϑυμίας οὐδέν, Plat. Rep. X, 602 d Conv. 210 a; Thuc. 8, 22; ὕβρεως οὐδ' ὁτιοῠν ἀπέλιπον Dem. 54, 4. – 3) im Wettlauf hinter sich zurücklassen, Xen. Cyr. 8, 3, 25; dah. übertreffen, τοσοῠτον τοὺς ἄλλους ἀπολέλοιπε, ὥστε Isocr. 4, 50. Aehnl. fehlen lassen, z. B. ἀπὸ τεσσέρων πηχέων ἀπολείπουσα τρεῖς δακτύλους, sie hatte vier Ellen weniger drei Zoll, Her. 1, 60, vgl. 1, 117. – 4) absol. intrans., davon gehen, Her. 2, 14. 22, wo der accus. aus dem Zusammenhang sich ergiebt; ἐκ Συρακουσῶν, d. i. Syrakus verlassen, Thuc. 5, 4; ἐκ τῶν Μηδικῶν, aus dem Perserkrieg abziehen, 3, 10; ὅϑεν ἀπέλιπον, von wo ich (im Reden) abgeschweift war, Is. 5, 11; Plat. Gorg. 497 c u. sonst; ἔνϑεν λέγων ἀπέλιπες Xen. oec. 6, 1; bei Maaßbestimmungen, entfernt sein, ὡς πλέ ϑρον Xen. An. 6, 3, 11 u. öfter; ἀρετῆς Plat. Lach. 199 d; μικρὸν ἀπολείπω ποιεῖν τι, ich bin nicht weit entfernt, es zu thun, Plut.; ἡ πόλις μικρὸν ἀπέλιπεν ἔρημος εἶναι Timol. 1; τοῦ πολέμου μικρὸν ἀπολείποντος συνῃρῆσϑαι ib. 9; μικρὸν ἀπέλιπον διακόσιαι γενέσϑαι, es waren beinahe 200, Thuc. 7, 70; Her. 7, 9, 1; – verbraucht werden, ausgehen, τάων ὁὔ ποτε καρπὸς ἀπόλλυται οὐδ' ἀπολείπει Od. 7, 117; ὑποδήματα, abgehen, Xen. An. 4, 5, 14; zurückbleiben, wie Her. 7, 221 auch ἀπελίπετο braucht. – Gew. aber so – 5) pass., a) ἀπολείπεσϑαί τινος, hinter Einem zurückbleiben, ihm nicht folgen können, Xen. Cyr. 3, 1, 42 u. öfter; mit τὸ (τοῦ v. l.) μὴ ἀκολουϑεῖν Cyr. 5, 1, 24; πολὺ τῆς ἀληϑείας Her. 2, 106, wie Pol. 1, 4; τῶν καιρῶν, sie nicht zweckmäßig benutzen, Isocr. 3, 19; Dem. 34, 38; τῶν πραγμάτων, die Lage der Dinge nicht durchschauen, 27, 2; τῶν ἐμαυτοῦ κακῶν, nichts davon ahnen, Lys. 1, 15. – b) sich entfernen, verlassen, ἀλλήλων Plat. Conv. 192 d; συνουσίας Tim. 17 a. – c) beraubt werden, Soph. El. 1160; Eur. Or. 216 Med. 35.
-
11 σφόδρα
A very much, exceedingly:I with Verbs, ἐμήδιζον γὰρ ς. Hdt.9.17;σ. ἱμείρουσα S. El. 1053
; καὶ σ. πείθει persuades them too well, Id.Aj. 150 (anap.); σ. λέγειν with vehemence, Antipho 6.15; σ. κολάζειν severely, Th.3.46; σ. ὁρίσασθαι exactly, Pl.Phdr. 263d, cf. Phlb. 58d, Phd. 68a, 73a; σ. χαίρω I am exceedingly glad, POxy.41.17 (iii/iv A.D.).2 with Adjs., σ. ὑπέρτεροι far superior, Pi.N.4.37; μισόδημον ς. Ar.Fr. 108;σ. ἄδικος Pl.R. 361a
; ἁλμυρὸν ς. Arist.Mete. 359a13; κακοδαίμων ς. Antiph.56;σ. γενναῖος Men.223.14
; πολλοῦ ς. at a very high price, very dear, Id.197; πολλοὶ ς. Bato 7.1;ἐνιαυτοὺς σ. ὀλίγους Men.481.6
; χαρὰ μεγάλη ς. Ev.Matt.2.10:—with Adjs. it most freq. follows, and in Com. Poets it usu. stands at the end of the verse.3 with a Subst.,τὴν σ. φιλίαν Pl.Lg. 731e
; τινῶν σ. γυναικῶν very womanish women, ib. 639b; τῆς σ. προθυμίας ib. 952c;τῆς σ. μανίας Id.Phdr. 251a
;ἐν τοῖς σ. ψύχεσιν Arist.HA 599a19
.4 with other Advbs., ἐπάταξε πῶς οἴει ς. Ar.Ra.54; θαυμαστῶς ὡς σ., ἀμηχάνως ὡς ς., Pl.R. 331a, Phdr. 263d; μάλα ς. Id.Alc.1.124d; πάνυ ς. Ar.Pl.25, 745;σ. πάνυ Aeschin.2.36
; πάνυ καὶ ς. Pl.Lg. 627a; οὐ ς. not very much, Hp.Aër.15, Antiph.204.11, Pl.Phd. 100a;οὕτω σ. ἦν ἀρχαῖος Antiph.273
;οὕτω σ. ἐστὶ.. Βοιώτιος Eub.39
. -
12 τόνος
A that by which a thing is stretched, or that which can itself be stretched, cord, brace, band, οἱ τ. τῶν κλινέων the cords of beds or chairs, Hdt.9.118, cf. Ar.Eq. 532 (anap.), Philippid.12, Michel 832.48 (Samos, iv B.C.); sg., bedcords, Ar.Lys. 923;ὠμολίνου μακροὶ τόνοι A.Fr. 206
; ἐκ τριῶν τ. of three plies or strands, of ropes, X.Cyn.10.2.2 in animals, τόνοι are sinews or tendons, Hp.Art.11 ( = nerves acc. to Gal.18(1).380):—of pneumogastric nerves, Ruf.Onom. 158.3 in machines, twisted skeins of gut in torsion-engines, Ph.Bel.65.34, al., Hero Bel.83.4, Plu.Marc. 15.c in dockyard equipment,ὑποζωμάτων τέτταρας τόνους ἐγ νεωρίων IG22.1673.12
; τ. αἰχμάλωτοι ib.1610.23; τ. αἰχμάλωτος ἀδόκιμος ib.1613.282.II stretching, tightening, straining, strain, tension,ὁ τ. τῶν ὅπλων Hdt. 7.36
; power of contracting muscles, Sor.1.112;τ. καὶ ῥώμη Id.2.48
; τὸν τῆς ὁλκῆς τ. ὑπεκλῦσαι diminish the strength of the pull, ib. 61.2 of sounds, raising of the voice, Aeschin.3.209,210, D.18.280, Phld.Lib.p.19 O., etc.: hence,a pitch of the voice, Pl.R. 617b, Arist.Phgn. 807a17, etc.; including volume,τόνοι φωνῆς· ὀξύ, βαρύ, μικρόν, μέγα X.Cyn.6.20
; κλαυθμυρίσαι μετὰ τόνου τοῦ προσήκοντος, of a new-born baby, Sor.1.79;τῷ αὐτῷ τ. εἰπεῖν Arist.Rh. 1413b31
;ἐν τ. ἀνιεμένοις καὶ βαρέσι Id.Aud. 804a26
; τὴν φωνὴν καὶ τὸν τ. ἐξάραντα Hieronym. ap. D.H.Isoc.13 (cf. Phld.Rh.1.198 S.);σῴζειν τὸν τ. Longin.9.13
: pl., Phld.Rh.1.196S.; of a musical instrument, Plu.2.827b, etc.; diatonic scale, APl.4.220 (Antip.): metaph. of colour, 'values', Plin.HN35.29.b pitch or accent of a word or syllable, Arist.Rh. 1403b29, D.T.629.27, A.D.Pron.8.8, al., Gal.16.495 (the meaning of the Adv. τόνῳ mentioned by A.D. Adv.167.2 is not given by him ( = λίαν, Hsch.); τόνῳ, = μετὰ προθυμίας ἰσχυρᾶς, was read by Gal. (16.585) in Hp.Prorrh.1.36 ( ξὺν τόνῳ or ξὺν πόνῳ codd.Hp.)).d in Musical writers, key, Aristox.Harm.2p.37M., Plu.2.1134a, 1135a, etc.3 mental or physical exertion, τ. ἀμφ' ἀρετῆς, i.e. in praising it, Xenoph.1.20; bodily energy,ἰσχὺς καὶ τ. Luc.Anach.25
, cf. 27; συστρέψαι τὸν τ. (by massage) Gal.6.91: generally, force, intensity, Plu.Demetr.21, 2.563f, etc.;τ. ὀργῆς Id.Brut.34
;τ. πνεύματος Luc.Dem.Enc.7
; ὁ τ. τῆς φαρμακείης its efficiency, Hp.Ep.16; τ. δυνάμεων, title of a work by Heras, Gal.13.416;τ. σοφιστικός Eun.VSp.497B.
4 in Stoic Philos., 'tension', force, in Nature and Man,πληγὴ πυρὸς ὁ τόνος ἐστί, κἂν ἱκανὸς ἐν τῇ ψυχῇ γένηται πρὸς τὸ ἐπιτελεῖν τὰ ἐπιβάλλοντα, ἰσχὺς καλεῖται καὶ κράτος Cleanth.Stoic.1.128
;ὁ ζωτικὸς τ. Stoic.2.235
, Gal.6.321;αἰσθητικὸς τ. Stoic.2.215
; συνεκτικὸς τ. the tension which holds the universe together, ib.134.III metaph., tenor of one's way, course,εὐθὺν τ. τρέχειν Pi.O.10(11).64
;ἕνα τόνον ἔχειν Plu.Dem.13
. -
13 ἀν-ίημι
ἀν-ίημι (s. ἵημι, imp. pr. ἀνίει Plat. Crat. 420 c; ind. ἀνιεῖς Il. 5, 880, ἀνίει Her. 3, 109; impf. sing. att. u. sonst ἀνίειν, ἀνίεις, ἀνίει, z. B. Plat. Conv. 220 c; Her. ἀνίεε 4, 125; fut. ἀνήσω, Hom. ἀνέσει Od. 18, 265; aor. I. ἀνῆκα, ion. ἀνέηκα, Hom.; ἀνέσαιμι u. ἀνέσαντες, f. ἀνέζω; ἄνεσαν Il. 21, 537; sonst aor. 2 ἀνεῖμεν, Ar. Vesp. 574, ἀνεῖτε, ἀνεῖσαν, inf. ἀνεῖναι, ἀνέντες, ἀνείην, conj. Hom. ἀνήῃ Iliad. 2, 84 = ἀνῇ; perf. ἀνεῖκα, ἀνεῖμαι), 1) hinauf-, emporsenden, -schicken, Ζεφύροιο ἀήτας ἀνίησιν Ὠκεανός Od. 4, 568; vgl. 12, 105; Aesch. Ἀϊδωνεὺς ἀνείης Δαρεῖον Pers. 641; vgl. Ch. 482; pass., ῥίζωμ' ἀνεῖται, Spt. 395; Ar. Ran. 1458; ἐκ τῆς γῆς κάτωϑεν ἀνίεται ὁ πλοῦτος Plat. Crat. 403 a. Von der Erde, hervorwachsen lassen, H. h. Cer. 332; vgl. Hes. Th. 157. 495; Xen. ὅσα φρύγανα ὄρη ἀνίησι Cyr. 5, 2, 15; μηδὲν ὧν ἡ γῆ ἀνίησι Cyn. 6, 25; Eur. πνεῦμ' ἐκ πνευμόνων ἀνείς Or. 277; φύσημα δύςτλητον Phoen. 1447; κρήνην, eine Quelle aufsprudeln lassen, Eur. Bacch. 705; φλόγα, Flamme auflodern lassen, Thuc. 2, 77. – Vgl. noch κύβον ἀνεῖναι statt ἀναῤῥῖψαι, B. A. 396; – hinauflassen auf eine Anhöhe, Xen. Hell. 2, 4, 11. – 2) zurückschicken, -lassen, εἴ κέν μ' ἀνέσει ϑεὸς ἦ κεν ἁλώω Od. 18, 265. – 3) am gebräuchlichsten: loslassen, verlassen, ὕπνος ἀνῆκεν ἐμέ, Il. 2, 71 u. öfter, Plat. Prot. 310 d; ὅταν μ' ἀνῇ νόσος μανίας Eur. Or. 227; ὥς μιν οἶνος ἀνῆκε, als ihn der Wein frei ließ, der Rausch vorüber war, Her. 1, 213; πύλας ἄνεσαν, sie machten die Thüren los u. öffneten sie, Il. 21, 537; κλῇδες ἀνῆκαν ϑύρετρα Eur. Bacch. 448; σήμαντρα, das Siegel lösen, I. A. 325; auch mit dem gen., Od. 8, 359 var. l. δεσμῶν ἀνίει, er ließ sie aus den Banden frei, Bekk. δεσμόν; vgl. δεσμοὺς ἀνεῖναι, Fesseln lösen, Plut. Al. 73; ἐμὲ δ' οὐδ' ὧς ϑυμὸν ἀνίει ἀζηχὴς ὀδύνη, der Schmerz ließ mein Gemüth nicht los, Il. 15, 24; ἀνεὶς ἵππον, dem Pferd die Zügel schießen lassend, es frei lassend, Soph. El. 711; vgl. Eur. Herc. Fur. 126; Xen. τοὺς ἱππέας ἐκέλευσεν ἐλαύνειν ἀνέντας, im gestreckten Galopp, Hell. 2, 4, 22; τῷ δήμῳ τὰς ἡνίας ἀν., dem Volke die Zügel schießen lassen, Plut. Pericl. 11; κόρην ἄνες, ἄνετέ με Soph. Ant. 1088 El. 222; οὐκ ἀνῆκεν ἐκ τῶν ὀνύχων Luc. Tox. 14; τὴν ἀρχήν, die Herrschaft aufgeben, Thuc. 1, 76, Schol. ἀπολύειν; Xen. An. 7, 6, 30, wo ἀνεῖναι richtige Lesart, freigeben; Hell. 2, 3, 51; gerichtlich freisprechen, Lys. 13, 93; pass., ἀνεϑέντα καὶ ἐλευϑερωϑέντα, Plat. Rep. IX, 575 a; vgl. Xen. Hell. 2, 3, 51; ἐξ Ἅιδου ἀνεῖναι πάλιν τὴν ψυχήν Plat. Conv. 179 c; οὐκ ἀνιέναι πρίν Theaet. 169 b und öfter. Auf Jemand loslassen, anhetzen, anreizen, σοὶ δ' ἐπὶ τοῦτον ἀνῆκε ϑεά Il. 5, 405; σὲ δ' ἐνϑάδε ϑυμὸς ἀνῆκεν ἐλϑόντ' ἐξ ἄκρης πόλιος Διὶ χεῖρας ἀνασχεῖν Iliad. 6, 256; τὸν δ' ἔτι μᾶλλον ἀνῆκεν ἀμυνέμεναι Δαναοῖσιν Il. 14, 362; ϑυμός μιν ἀνήσει νεικείειν βασιλῆας Il. 2, 276; μοῦσα ἀοιδὸν ἀνῆκεν ἀείδειν Od. 8, 73 τοῖσιν μὲν Θρασυμήδεα δῖον ἀνῆκεν, trieb zu ihrem Beistand den Thr. an, Il. 17, 705; ὅς οἱ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἀνῆκεν Iliad. 16, 691. – Med., κόλπον ἀνιεμένη, den Busen loslassend, von dem ihn zusammenhaltenden Gewande, ihn entblößend, Il. 22, 80; αἶγας ἀνιέμενοι, Ziegen abhäutend, Od. 2, 300; λαγόνας Eur. El. 821. – Pass., bes. zügellos, ausgelassen sein, eigtl. vom Nachlassen der Zügel, bes. im Perf. ἀνειμένη, frei, Soph. El. 506; ὅπου ἀνεῖνται Plat. Legg. I, 637 b; ἡδοναὶ ἀνειμέναι, λίαν ἀνειμένος Rep. IX, 573 a VIII, 549 d; δίαιτα ἀνειμένη Thuc. 1, 6; ἀνειμένος ἐς τὸ κέρδος Eur. Heracl. 3; εἰς ἀδικίαν, τρυφαῖς, Plut.; – τὸ ἀνειμένον, die Schlaffheit, Nachlässigkeit. Hiermit hängt zusammen – 4) die Bdtg nachlassen, im Ggstz von ἐπιτείνω, anspannen, von Saiten, Plat. Lys. 209 b; übtr., Phaed. 98 d u. sonst; vgl. Arist. rhet. 1, 4; Ggstz ἐντείνω Xen. Mem. 3, 10, 7; τὴν ἄσκησιν, die Uebung vernachlässigen, Cyr. 7, 5, 70; σῶμα ἐπὶ ῥᾳδιουργίαν 7, 5, 75, den Körper der Trägheit überlassen; daher zulassen, erlauben, ἀνιέναι αὐτοὺς ὅ, τι βούλονται ποιεῖν Plat. Lach. 179 a; Her. 4, 180 πρὶν ἀνεῖναι αὐτὰς μάχεσϑαι; 2, 36 ἀνεῖσι τὰς τρίχας αὔξεσϑαι; vgl. 4, 175; ἀνιέναι τινὰ ϑηρᾶν, ihn jagen lassen, die Erlaubniß dazu geben, Xen. Cyr. 4, 6, 3; οὐκ ἀνίεσαν ἐς τὸ πεδίον αὐτούς, sie ließen sie nicht in die Ebene kommen, Hell. 7, 2, 12; ἐπεχείρησαν μὴ ἀνιέναι αὐτούς, sie nicht zuzulassen, d. i. sie abzuhalten, 2, 4, 11; ἀνέντες τὴν ἐπιτροπήν, verzichtend auf, Thuc. 5, 31. So pass., ὅτῳ τρόπῳ μὴ ἀνεϑήσεται τὰ πράγματα Thuc. 8, 63, wie die Staatsangelegenheiten nicht vernachlässigt werden möchten. Dah. pass., der Gottheit überlassen, geweiht werden, von Thieren, Her. 2, 65; τέμενος ἀνειμένον Plat. L, egg. VI, 761 c; ἀνιέντες ἀργὸν εἶναι χωρίον τῷ ϑεῷ Plut. Poplic. 8; ἀνεῖται χῶρος ἱερὸς εἶναι, der Ort ist einem Gott zum Heiligthum überlassen, vgl. ἀνεῖται στυγερῷ δαίμονι Soph. Ai. 1193; ἀνεῖνται ἐς νομάς, zu Weiden freigelassen u. bestimmt, Strab. auch ἐμπόριον ἀνεῖ. ται, als Hafen offen stehen, Id. Daran schließt sich – 5) die intrans. Bdtg, schlaff werden, nachlassen, bei Her. u. Att. häufig, οὐ γὰρ ἀνίει πνεύματα Her. 2, 113. 4, 152; vgl. 1, 94; ἕως ἀνῇ τὸ πῆμα Soph. Phil. 753; Eur. Bacch. 651; καὶ σὺ μὴ ἀνίει Plat. Crat. 420 e; αἱ ἐπιϑυμίαι ἀνείκασιν Arist. rhet. II.; mit dem partic., ὕων οὐκ ἀνίει Her. 4, 28; κλέπτας οὐκ ἀνιέναι κεραΐζοντας 2, 121, 2; οὐκ ἀνίεμεν πέτρους βάλλοντες Eur. I. T. 318; τὴν ὁμοιότητα τιμῶντες μὴ ἀνίετε Plat. Legg. V, 741 a; οὐκ ἀνιᾶσι προςτάττοντες Dem. 17, 17; mit dem gen., προϑυμίας Eur. Hipp. 285; βοῆς, ὀργῆς Ar. Pax 318 Ran. 994; Eur. Med. 455 σὺ δ' οὐκ ἀνίης μωρίας, λέγουσ' ἀεί [ι an sich kurz, bei art. Dichtern lang, in den Formen ἀνίει und ἀνιέμενος auch bei Hom.]
-
14 ἐμός
ἐμός, ἐμή, ἐμόν, mein, Hom. u. Folgde, mit dem Artikel οὑμός, τοὐμόν, Il. 8, 360 u. Tragg., wie in Prosa. Oft wird noch ein genit. hinzugesetzt, ἐμὸν αὐτοῠ, mein eigen, Od. 2, 45 Il. 3, 180; ϑρῆνον ϑέλω λέγειν ἐμὸν τὸν αὐτῆς Aesch. Ag. 1296; τἀμὰ δυστήνου κακά Soph. O. C. 344; in Prosa ἐμαυτοῦ, ἐμαυτῆς; – οὐκ ἐμὸν τόδε, das ist nicht meine Sache, Soph. O. C. 197; οὐ γάρ ἐστι τοιοῠτον τὸ ἐμόν Plat. Alc. I, 106 b; οὐκ ἐμὸν ἀνοίγειν Men. Stob. fl. 112, 2; εἰ τοὐμὸν ἀλγεῖς, mein Unglück, Soph. Trach. 1057; τὰ ἐμά, das Meinige, mein Eigenthum, Phil. 583. 654; οἱ ἐμοί, die Meinigen, die Verwandten, Ant. 48 u. öfter; – τὸ ἐμόν, u. häufiger τό γ' ἐμόν, was mich betrifft, meinerseits, z. B. ἐπεὶ τό γ' ἐμὸν οὐδὲν διαφέρει Plat. Prot. 338 c; τὸ δὲ δὴ ἐμόν τε καὶ τῆς ἐμῆς τέχνης σιγῶ, von mir u. meiner Kunst, Theaet. 161 e; τό γ' ἐμὸν οὐδὲν ἂν προϑυμίας ἀπολείποι Rep. VII, 533 a, für ἐγὼ ἀπολείπω. Mit Auslassung von γνώμη, δόξα, κατά γε τὴν ἐμήν Plat. Polit. 277 a; ἐὰν ἥ γ' ἐμὴ νικᾷ Legg. IX, 862 a; auch ἡ ἐμή = mein Vaterland, Thuc. 6, 78. – Objectiv ist es zu fassen in ἐμὴ ἀγγελία, eine mich betreffende Botschaft, Il. 19, 336, vgl. Od. 2, 97; τὴν ἐμὴν αἰδῶ μεϑείς, Ehrfurcht gegen mich, Aesch. Pers. 685; οὑμὸς πόϑος, nach mir, Soph. O. C. 420; τἀμὰ νουϑετήματα, Ermahnungen an mich, El. 343; εὔνοια ἐμή, gegen mich, Xen. Cyr. 3, 1, 28; δωρεὰ ἐμή, Geschenk an mich, 8, 3, 13; aber τὰ δ' ἐμὰ δῶρα = das Geschenk, das ich selbst war, Eur. Hel. 364; αἱ ἐμαὶ διαβολαί, gegen mich, Thuc. 6, 90, woran sich auch die Beispiele reihen, wo es für ἐμοί zu stehen scheint; ὁμογενὴς ἐμός Eur. I. T 918, vgl. σούς γε φύντας ἐκγόνους El. 673; vgl. Theocr. 2, 3; τοῖς ἐμοῖς εὔνοις Xen. apol. 27; τὸ ἐμόν, mein Vortheil, Nutzen, Eur. u. A.
-
15 συναιρέω
A grasp or seize together,Χλαῖναν μὲν συνελὼν καὶ κώεα Od.20.95
; seize at once,πάντα ξυνῄρει ἡ νόσος Th.2.51
; of the mind, λογισμῷ τὸ πρᾶγμα ς. Plu.Lys.22:—[voice] Med., συνελόμενος σκαφεῖον seizing a mattock, PPetr.2p.59 (cf. 3 p.xiii, iii B.C.):—[voice] Pass., to be brought together, Arist.SE 181b33; so εἰς ἓν λογισμῷ συναιρούμενον to a unity brought together by reasoning, Pl.Phdr. 249c; τὸ φιλεῖν καὶ τὸ μισεῖν.. συνῄρηται are taken into account, Arist.Rh. 1354b9 (nisi leg. συνήρτηται): hence δεῖ συναιρεῖν ἐκ πάντων τούτων ὅτι.. from all this we should collect, infer that.., Procl. in Prm.p.492 S.2 bring into small compass, shorten,τὸν Χρόνον D.S.17.116
:—[voice] Pass., συναιρεῖσθαι εἰς ἥμισυ to be halved, Ascl.Tact.2.1; to be contracted, τὰ τῶν Ἀθηναίων ταχὺ ξυναιρεθήσεσθαι (v.l. ξυναναιρ-) Th.8.24;ὁ περίβολος τῆς πόλεως.. νῦν.. καὶ μᾶλλον ἔτι συνῄρηται Plb.10.11.4
.b esp. of speaking, ξυνελὼν λέγω concisely, briefly, in a word, Th.2.41, cf. 1.70;ὡς συνελόντι εἰπεῖν X.An.3.1.38
, Mem.3.8.10, etc.;συνελόντι φάναι Gal.16.502
; so συνελόντι alone, Is.4.22;συνελόντι ἁπλῶς D.4.7
;συνελόντες τὰ ἐν μέσῳ Luc.Phal.1.6
;συνελεῖν [λόγον] εἰς βραχὺ κεφάλαιον Gal.15.754
.c Gramm., contract,τὸ ε ¯ καὶ τὸ ᾱ A.D. Pron.99.24
; of the accent of compounds, Id.Synt.304.8.II make away with, destroy all trace of, annihilate,ἀμφοτέρας δ' ὀφρῦς σύνελεν λίθος Il.16.740
(but perh. = συνέχεε καὶ εἰς ἓν συνήγαγεν, as Sch. ad. loc.): metaph., make an end of, σ. τὰς ἀσπίδας abolished them, D.S.15.44; , cf. 37.13, 50.35;συνῃρηκὼς ὥρᾳ μιᾷ Χρόνου μήκιστον.. πόλεμον Plu.Lys.11
;ὡς ἡμέραις δυσὶ συναιρήσων τὴν πολιορκίαν Id.Sert.13
; diminish a measurement,τινὶ μέτρῳ προσλιπεῖν ἢ συνελεῖν IG7.3073.24
(Lebad., ii B.C.):—[voice] Pass.,τοῦ πρώτου τῶν Καρχηδονίων πολέμων ἔτει δευτέρῳ καὶ εἰκοστῷ συναιρεθέντος Plu.Marc.3
; τοῦ πλήθους ἤδη συνῃρημένου the congestion having been reduced or ended, Gal.16.499.b annihilate, make short work of a distance,ταχὺ σ. πολλὴν ὁδόν Plu. 2.759d
:—[voice] Pass.,τὸ διάστημα ταχέως ὑπὸ προθυμίας τῶν ἐλαυνόντων συνῄρητο Id.Lys.11
.2 help to take or conquer,τὴν Σύβαριν Hdt. 5.44
; βουλόμενοι σφίσι.. ξυνελεῖν (v.l. for ξυνεξ-) αὐτόν wishing that he should help them to conquer, Th.2.29.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συναιρέω
-
16 ἐλλείπω
ἐλ-λείπω, (1) trans., darin zurücklassen; (a) übrig lassen; in der Rede übergehen; ἐλλιπὼν οὐδὲν τῶν δεινοτάτων φανήσεται, es wird sich zeigen, daß er alles Schreckliche getan hat; οὐδὲν προϑυμίας, es nicht an gutem Willen fehlen lassen; daher (b) unterlassen; οὐδὲν ἐλλείψω τὸ μὴ οὐ πυϑέσϑαι τῶνδ' ἀλήϑειαν πέρι, ich werde nicht unterlassen, nach der Wahrheit zu forschen; οὐκ ἐλλεί. ψει εὐχαριστῶν, er wird nicht unterlassen, sich zu bedanken. Auch pass., μὴ ἐλλείπεσϑαι εὖ ποιῶν, darin nicht zurückbleiben; τὰς εἰςφοράς, die Abgaben zu entrichten unterlassen, damit im Rückstande bleiben; ἐλλέλειπταί τι τοῖς νόμοις, fehlt in den Gesetzen. (c) im Stich lassen, τινά, wie deficere. (d) ermangeln, hinter dem erforderlichen Maße zurückbleiben; τούτου ἐλλείπομεν, darin stehen wir zurück; ἐμπειρίᾳ τινός, an Erfahrung hinter einem; Ggstz ὑπεραίρω. (2) intran., fehlen; ἐν τῷ ἔργῳ ἐλλείπομεν, wir lassen es an uns fehlen; im Ggstze von παρεῖναι; τὸ ἐλλεῖπον, das Mangelnde, der Mangel; τῷ ἐλλείποντι τῆς ἐπιστήμης, aus Mangel an Kenntnis; auch impers., ὧν ἐνέλειπε τῇ πόλει, woran es dem Staate fehlte; οὐδὲν ὑμῖν ἐνέλιπε τῶν χρημάτων, ihr habt alles bekommen; entfernt sein; τοσοῦτον ἐλλείπει τοῠ λυπεῖσϑαι ὥστε καὶ χαίρειν, er ist so weit entfernt sich zu betrüben, daß er sich vielmehr freut
См. также в других словарях:
συντεχνία — Εμπορική και βιοτεχνική ένωση του Μεσαίωνα, στην οποία ανήκαν όλοι όσοι ασκούσαν την ίδια οικονομική δραστηριότητα, με σκοπό την προάσπιση κοινών συμφερόντων. Οι σ. υπήρξαν ιδιαίτερα πολυάριθμες και ανθηρές μεταξύ 12ου και 14ου αι. Οι ρίζες των σ … Dictionary of Greek
ЗАЧАТИЕ ПРАВЕДНОЙ АННОЙ ПРЕСВЯТОЙ БОГОРОДИЦЫ — [слав. греч. ῾Η σύλληψις τῆς ῾Αγίας ῎Αννης; лат. Conceptio Sanctae Mariae], праздник, отмечаемый правосл. Церковью 9 дек., в воспоминание чудесного зачатия Пресв. Девы прав. Анной. Событие в честь к рого установлено празднование, впервые… … Православная энциклопедия
подвижениѥ — ПОДВИЖЕНИ|Ѥ (50), ˫А с. 1.Движение, перемещение; бег: Сл҃нцепрѣвратьници. иже гл҃ѥма˫а сл҃нцепрѣвратьна˫а были˫а. въсходъмь сл҃нцьныимь съобращающеѥсѧ. гл҃юще силѹ нѣкѹю б҃жствьнѹю имѣти… не разѹмѣвъше. възвѣщенааго подвижени˫а ихъ. ѥстьствьноѥ… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
Βασιλίκος, Άγγελος — Αγωνιστής του 1821. Πολέμησε στην κεντρική Μακεδονία μαζί με άλλους καπεταναίους, που έφτασαν έως τα περίχωρα της Θεσσαλονίκης. Ο ίδιος έγραψε στις 4 Ιουνίου 1821 στον Εμ. Παπά: «Ιδού με την δύναμιν του τιμίου και ζωοποιού Σταυρού εκινήθημεν εις… … Dictionary of Greek